A pálya ördöge

[sabrix]

Sziasztok!

Régóta gondolkozom azon, hogy milyen is lehet belekezdeni egy jó kis focival kapcsolatos történetbe. Hát most jutottam el odáig, hogy megpróbálom.

Kezdetnek hoztam nektek egy kis ízelítőt, egy afféle "Előszót", amit jó lenne ha minél többen elolvasnátok.

Ha van igény a folytatásra, és szívesen olvasnál egy jó kis történetet, akkor kérlek jelezd. (Hiszen nem 2 perc kitalálni az alap storyt, majd megírni azt. Ha nincs rá igény, akkor nem pazarlom az időmet.)

ELŐSZÓ

A tömeg zúgása, a feszültség, az izgalom. Ez az amiért mindig is küzdöttem. Nincs jobb érzés annál, mint amikor kilépek a zöld fűre, a több ezer ember elé, akik mind azért jöttek ki ebbe a gyönyörű stadionba, hogy láthassanak engem, és a csapatomat játszani. Győzni. Az emberek akik mind a futball szeretete miatt vannak most itt. Fantasztikus, sőt hátborzongató érzés az, amikor több ezer torok zengi a nevem. Ez az amiért már egészen kicsi korom óta küzdöttem, de igazán megérte. Amióta járni tudok rabja vagyok ennek a gyönyörű sportnak. Az álmom, a céljaim már akkor megfogalmazódtak bennem. Az álmom, ami mára már valóra vált. Kezdetektől a játék szeretetéért játszottam. Mindig is csak arra vágytam, hogy egyszer az egész világ megismerje a nevem. Hogy egyszer mindenki megtudja, hogy ki is az a Pedro Hernandez. De sosem felejtem el azt, hogy honnan jöttem, hogy kiknek köszönhetek mindent amit eddig elértem. A történetem Santos városában kezdődött. A gyönyörű kis Brazil városban, ahová vegyes érzésekkel költöztem. Nem tudtam, hogy mi lesz most ezután. Távol a gyerekkori barátaimtól, és mindentől ami ismerős volt számomra. Itt minden olyan idegen volt. Nem ismertem semmit is senkit, bár a családom jelenléte megnyugtató volt számomra. Tudtam, hogy ők majd mellettem állnak mindenben…

[sabrix]

Csalódásomra nem jött visszajelzés, de mivel már arra megírtam az első részt így nem akarta kitörölni. Hoztam egy rövid kis folytatást, mely ha tetszik valakinek/kiknek akkor szívesen folytatom. Úgy terveztem, hogy a többi rész már izgalmakkal teli, és hosszabb lesz, de csak akkor dolgozok vele, ha van rá igény! SZÓVAL HA TETSZIK A TÖRTÉNET ÍRJ KOMMENTET Építő kritikákat is szívesen elfogadok.

1. Rész – Az újfiú

Elkezdődött a nyár. Most vagyok először távol szülővárosomtól, és a barátaimtól. Talán a legnehezebb időszak ez a költözéshez, hiszen ha nem szeretném egyedül tölteni az egész nyarat nekem kell ismerkednem, barátkoznom. Késő délután odakint, a házunktól pár méterre egy öreg betonfalnak rugdostam épp a labdát, mikor egy körülbelül velem egyidős fiú lépett mellém.
- Egyedül? Új vagy errefelé? – Kérdezte.
- Igen, nem rég költöztünk ide, és sajnos még nem ismerek senkit. – Feleltem.
- Szeretsz focizni? – Tovább faggatózott.
- Persze, a foci a mindenem.
- Remek, éppen a pályára tartok a barátaimhoz. Edzésünk lesz. Van kedved hozzánk csatlakozni?
- Ó, nagyon szívesen mennék, de ez nem valami kötött klub? – Mondtam lelkesedve.
- Miféle kötött klub? Ez egy sulis csapat. Csak a foci szeretetéért játszunk.
- Ebben az esetben mehetünk! – Mondtam, majd a hónaljam alá fogtam a labdámat, és elindultam az ismeretlen fiúval. Anyukám késő estig a munkahelyén lesz, apukám pedig távol van, így nem lesz gond, ha egy kicsit kint maradok.
- És, hogy hívnak? – Kérdezte miután rám nézett. Kicsit fel kellett rá néznem, hiszen magasabb volt nálam.
- Pedro Hernandez. – Feleltem, majd kérdeztem is vissza. – És téged?
- Marco szolgálatodra, a Capela Fc. Csapatkapitánya vagyok. – Mondta büszkén.
Nem volt messze a pálya. Már pár napja azon az útvonalon jártam haza amerre Marco vezetett, de eddig mindig elkerülte a figyelmemet egy régi épület, mely mögött egy kis pálya terült el.
- Itt is vagyunk. – Mondta, majd odament a többi fiúhoz akik már a pálya mellett gyüle-keztek. Én megtorpantam az egyik kapu mögött.
- Te nem jössz? – Kérdezte, amikor visszapillantott rám.
- De, persze. – Feleltem kissé zavarodottan, majd utána rohantam.
- Sziasztok srácok, jó napot edző bá! – Kezdett bele a mondandójába, majd a vállamra tette a kezét. – Hoztam egy újoncot, aki szívesen csatlakozna hozzánk, ha nem gond akár már ma itt is maradhatna az edzésünkön.
- Semmi akadálya. Minden új játékost szívesen fogadunk. – Mondta az őszülő bácsi. Ezután körbevettek, mint valami új játékot, és elkezdtek kérdésekkel bombázni.
- Fiúk! Hagyjátok… - Akadt el az öregúr szava.
- Pedrot, Pedro a neve. – Segítette ki Marco.
- Köszönöm, szóval, hagyjátok Pedrot. Majd edzés után összeismerkedtek. Na akkor kezdjünk is neki. Két kör bemelegítő futás. Gyerünk! – Mondta, majd a sípjába fújt. Természetesen az egész csapat engedelmeskedett neki.
- Ő amúgy Fabio bácsi, a jelenlegi edzőnk. – Mondta Marco miután nagy nehezen utol ért, – A régi elköltözött, és megkaptuk az iskola portását. Rendes ember, de nem ért sokat a focihoz. – majd folytatta két lihegés között.

[Aladdinho]

Eddig teljesen jó. Jöhet a folytatás....

[XYZ]

Nyomtunk egy-egy "Köszönet"et, én úgy éreztem ez elég visszajelzés...